Menni vagy nem menni? avagy váltsunk-e munkahelyet

 

Mindannyiunk életében eljön az a pont, mikor elkezdünk azon gondolkozni vajon jó helyen vagyunk-e a (munka)világban vagy talán itt az ideje, hogy megnézzük a szomszéd fűje mennyivel zöldebb. Nem egyszerű döntés ez, sok-sok fejtörést okoz és természetesen sosem fogjuk megtudni, jól döntöttünk-e. A fontos, hogy mi magunk együtt tudjunk élni választásunkkal. Lehetőségek pedig jönnek-mennek. Érdemes azonban figyelembe venni bizonyos dolgokat, amik segíthetik döntésünket és persze azt, hogy emberként természetünknél fogva próbáljuk elkerülni a változást.

 

Ha már nincs mit megtanulni a munkahelyünkön, kimerítettük a lehetőségeinket és már csak megszokásból üldögélünk az állóvízben, akkor kéne mást keresni. A fejlődéshez szükséges az agyunk stimulálása, amit nyilván nem a szokásos feladatok elvégzése során fogunk elérni. A kreativitás és a tanulás szeretete nem csak tulajdonság, mindenkiben ott van csak más formában mutatkozik meg és egyénenként másképp is kell kiélni. Szóval nem érdemes leragadni.

Akkor sem érdemes maradnunk, ha úgy érezzük stagnálunk vagy épp alulteljesítünk. Ha az is elég, hogy megtesszük a minimumot már régen rossz. Nem kell sokat várnunk és viselkedésünkre, munkamorálunkra is rá fogja nyomni a bélyegét ez a légkör. Akkor lehetünk igazán boldogak és érezhetjük magunkat fontosnak, ha megfelelő, elérhető kihívásokat állít elénk a munkánk. Egyébiránt mi a fun az egészben?

Még egy “no go” szituáció, ha azt érezzük alábecsülnek minket. Több kutatás is foglalkozik vele, hogy nem a fizetés és a juttatások teszik boldoggá a munkavállalókat, hanem a kollégáiktól (főleg felettesüktől) kapott megbecsülés, dícséret. Akik ezt nem érzik, nem fogják élvezni munkájukat, hajlamosabbak lesznek a kiégésre, kontraproduktivitásra. Másrészről pedig miért is hajtanánk a vizet egy olyan ember malmára, aki egyáltalán nem értékel minket.

Egy ismerősöm mondta mindig arra a kérdésre, hogy milyen a munkája: “Hát figyelj, nem olyan jó, de fizetésnap mindig boldog leszek.” Esküszöm megsajnáltam. Annál demotiválóbb, lehangolóbb dolgot el sem tudok képzelni, minthogy olyan munkát végezzek nap mint nap, ami a legkevésbé sem mozgat meg és konkrétan utálnám, ha nem fizetnének meg érte. Nyilván nem kell éhenhalni, de értékeljük kicsit többre az intrinzik motivációnkat.

Mindközül a leginkább shaky dolog pedig, ha ki nem állhatod a főnöködet. Ezt ugyanis akár hiszed akár nem, nehéz észrevenni. Nagy átfedés van azok között, akik nem kedvelik a munkájukat  és akik nem kedvelik a főnöküket. Azért nem egyszerű ezt eldönteni, mert lehet a vezetési stílusa nem oké számodra, vagy a munkaszervezése, nem feltétlenül kell neki az ördögöt megtestesítenie, lehet, hogy csak nem vagytok jó match. Sok sikert a kiderítéséhez 😀

 

Ha a fentiekből akár csak egy pontban is magadra ismersz, akkor pedig meg se állj, amíg nem jelentkezel a weboldalunkon egy állásra 😉 KATTINTS, ITT A LINK

You may also like...

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

one + 9 =