Hogyan vegyük rá magunkat a munkára, mikor legkevésbé sem szeretnénk dolgozni

 

Mindenkinek van néha olyan pillanata akár házimunkáról, feladatokról vagy határidők betartásáról van szó, hogy a legkevésbé sem érezzük neki tudunk állni a dolgunknak. Halogatunk, kifogásokat keresünk, vagy csak csendben/hangosan szenvedünk magunkban. Van pár tipp, ami adhat egy kis boostot motivációnknak az ilyen helyzetekben.

 

“Azt sem tudom, hol kezdjem”

Érezhetjük egy-egy nehezebb feladatnál vagy ha épp elvagyunk havazva, hogy lefagytunk és azt sem tudjuk, melyikhez fogjunk hozzá elsőként. Ne hagyd magad megrémíszteni. Priorizálj. Ugorj bele a feladatba. Csak a kezdet nehéz és lehet, hogy pár perc múlva már magával is ragad a flow. Plusz, ha nem aggodalmaskodsz és halogatsz több időd is marad a feladat megfelelő vagy időben történő elvégzésére.

 

“Túl sok az elterelő tényező”

Ha nehezen futunk neki valaminek a legkisebb apróságot is elterelő tényezőnek élhetjük meg. Ilyenkor segít, ha lehalkítjuk okoseszközeinket, esetleg feltesszük fejhallgatónkat, hogy kizárjuk a külvilágot vagy keresünk egy csendesebb helyet, ahol dolgozni tudunk. Az, hogy elfoglaltak vagyunk nem jelenti azt, hogy produktívak is. Ha esetleg ez sokszor probléma monitorozd mennyi idő, mire aktívan neki tudsz állni egy feladatnak. Így később motiválhat akár az is, hogy mind azt az időt ne veszítsd el.

 

“Óóó ez túl könnyű, majd később megcsinálom”

Az egyik legveszélyesebb gondolatunk lehet, ha a könnyebb taskokat tologatjuk magunk előtt. Nem azért, mert sok időt fecsérlünk, hanem mert ez alapján az elv alapján sosem fogunk nekiállni és felgyűlnek az apróságok. Emellett ugye az is keresztülhúzhatja számításainkat, ha az adott task mégsem annyira könnyű, mint azt elsőre gondoljuk. Ilyen esetben érdemes egy másik feladattal összekötni vagy legalább hetente egyszer időt bookolni be magunknak a hasonló jellegű apróságok elvégzésére.

 

“Nem szeretem ezt csinálni”

A legnehezebb dió mind közül, ha egy feladat iránt nem érzünk semmiféle motivációt. Erre nehezebb gyógyírt találni. Talán a legegyszerűbb, ha valahogy jutalmazzuk érte magunkat (mint ebédnél: ha megeszed a zöldséget, kapsz desszertet) vagy esetleg játékká alakítjuk (pl.: megszabunk időkeretet és igyekszünk gyorsabban elvégezni). Ekkor ugyanis a feladat maga nem, de a kontextus, amibe helyezzük pusholni fog minket.

 

“Nem hiszem, hogy megtudom csinálni”

Nem kezdhetsz úgy neki egy új dolognak, hogy rögtön a kudarcot vízionálod. Ettől nem lesz egyszerűbb, ráadásként saját magadat is egy negatív loopba helyezed. Ha pedig elsőre nem is sikerül jól, valamit belőle biztos, hogy tudsz hasznosítani vagy akár tanácsot kaphatsz, hogyan legyél jobb az adott feladatban. Ha neki sem állsz az az igazi kudarc, a próbálkozás nem. Bízz magadban és engedd el a negatív gondolatokat.

You may also like...

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

twenty − 7 =