Néha nézz vissza, de csak azért, hogy ünnepelj

Rohanunk. Hajszoljuk céljaink véget nem érő listáját és lapátoljuk el felhalmozott feladathegyünket. Ennek köszönhetően néha teljes joggal érezzük úgy, hogy egy paradox, önmagába visszatérő lépcsőn rohanunk felfelé és felfelé, azt már talán nem is tudjuk melyik emeleten vagyunk. Észben tarthatnánk, hogy esetenként felnézzünk az aktuális szintet jelző számra, sőt akár beszállhatnánk a liftbe is.

 

Nagyon könnyen jelölünk ki elérni kívánt mérföldköveket életünkben. Autóm lesz, házam lesz, családom lesz, manager leszek, vezető leszek, cégem lesz… boldog leszek. Azonban nem csak mi, hanem a családunk, az iskolarendszer, a munkahelyünkön feletteseink sőt a társadalom is előszeretettel mondja meg mit mikorra – jó esetben – hogyan érhetünk el és mint egy játékban unlockolhatjuk a következő szintet. Sokszor azonban belefeledkezünk ezekbe a folyamatokba. Mindig van egy cél, mindig küzdünk valamiért, mindig el akarunk jutni valahova, mindig van valami, amire szükségünk van. Ebbe a folytonos mérföldkőhajszolásba azonban könnyen bele lehet fásulni. A kisebb célok jelentéktelenek lesznek és talán észre sem vesszük, de egyre többször skippeljük őket, nem fog érdekelni, mit gondol a főnökünk, már nem akarunk megfelelni senkinek – még talán magunknak sem – és azt is elfelejtjük mi a big picture, a nagy cél, az álmunk, amiért eredetileg útnak indultunk.

 

Mit csinálunk rosszul? Mit felejtünk el?

Emlékszel még a Super Mario nevű játékra? Szerencsétlen karakter minden egyes csatornába lement, minden ládát kinyitott, minden kastélyba benézett és sehol sem volt ott a királylány. A pályák elején elhitted, hogy “Na! Ez az!” és még talán Mario is elhitte, hogy most megtalálja a lányt. Azonban mikor végigértetek egy adott szinten – hiába, hogy sikertelen volt a “keresés” – egyetlen egy dolgot sosem felejtett el: ünnepelni. Zászló, fanfárok, tűzijáték, emlékszel?

És mi ezt felejtjük el nagyon sokszor.

Megállni és visszanézni, de nem azért, hogy rágódjunk, hanem, hogy ünnepeljünk. Magunkat. Fontos, hogy időnként szembesítsük magunkat azzal mennyi mindent értünk el, hogy jól csináljuk, amit csinálunk és hogy nem felesleges, amiért harcolunk, élünk. Ez a kis “pihenő” nem csak még elkötelezettebbé tesz a célunk iránt, de segít az értékelésben és az érzelmi feltöltődésben is. Újult energiát, nagyobb tettvágyat, több kitartást és egy kellemes érzést, büszkeséget nyerhetünk, ha néha hátrapillantunk.

 

Na és persze, ha Mario megtalálhatta végül a királylányt, mi miért ne találhatnánk meg a sajátunkat? 👸🏼 A kontroller a játékban és az életben is a Te kezedben van 🎮

FacebookLinkedIn

Szólj hozzá!